Weboldalunkon cookie-kat (sütiket) használunk, hogy személyre szabott szolgáltatást nyújthassunk látogatóink részére. 

Magamról egy pár szót...

   Cserna Gábor vagyok, a Pest-megyei Ráckevén születtem és itt is élek mind a mai napig...1987 óta szórakoztatom a közönséget és próbálom átadni azt a szeretetet és tiszteletet a magyar zene iránt, amit talán örököltem, talán pedig a tanítóm és zenészbarátaim ragasztottak rám az eltelt több mint 2 évtized alatt. Sok mindent kipróbáltam zenei téren, most főleg a "lakodalmas-mulatós" zene foglalkoztat a legjobban, de szívesen játszom népzenét és a kamara jellegű muzsikálás sem áll tőlem távol. Igyekszem haladni a korral és fejleszteni mind a zenekari hangtechnikát, mind a hangszeres tudást és próbálok lépést tartani az aktuális "slágerekkel" is, de aki a menyasszonytáncra a Gangnam Style-t szeretné táncolni, az nem jó helyen keresgél....

Zenei pályafutásom 1987-ben kezdődött, miután nagyapám (aki szintén zenész volt) megajándékozott egy citerával...

   Véletlenek hosszú sora vezetett a Ráckevei Aranykalász citerazenekarba ahol Pócsik Dezső tanár úr bevezetett a magyar népzene világába és innentől kezdve nem volt megállás.

   A citerazenekarból azután a lakodalmak irányába kacsintgattam hiszen nagyapám Egri Sándor "Jacaca Sanyi" - ahogy szűkebb hazájában ismerték (Püspökladány) - szintén erre a pályára próbált irányítani, így aztán 1991-ben Nagy Sándorral ketten, megalakítottuk a lakodalmas zenekarunkat 60 nótával és rengeteg lelkesedéssel...  

   Alkalmunk volt rövid időn belül két lakodalmat is játszani és a siker csak tovább ösztönzött, hogy nem szabad megállni az úton... 1992-ben vendéglátózni kezdtünk egy "Robi kocsma" nevű egységben, ahol aztán már minden héten volt alkalmunk szórakoztatni a közönséget és kezdtünk rájönni, hogy egy szép, de nehéz pályát választottunk. Rengeteget kellett tanulni a különböző vendégek különböző kedvenc számait - nótáit. Mivel zeneiskolába nem jártam így a fülemre és a szorgalmamra támaszkodhattam, de egyre könnyebben ment a dolog.

   Rövidesen egyedül maradtam a zenekarban de nem adtam fel és 1994 nyarán már egy másik étteremben (Vadkacsa csárda), már egy új dobos és tamburás állt velem a színpadra. Aztán gyorsan történtek az események: a tamburás helyett két fúvós csatlakozott, és megalakult a Csiga Big Band!

S' hogy honnan a név? Kisiskolás koromban kaptam a "csiga" becenevet (mert nem tudtam futni egy balesetből adódóan), aztán ez a becenév végigkísér az életben. Ma már az tűnik fel ha nem így szólítanak. Amikor megalakult a zenekar, akkor a többiek mondták, hogy a becenevem legyen benne mert sokan így ismertek. Én meg őket szerettem volna kiemelni a névvel. Hát így lettünk mi a Csiga Big Band!

  Egy olyan világban éltünk amikor rengeteg lakodalmat játszhattunk, bálokat, házibulikat, egyszóval akkor még volt fellépés minden héten.

   Peregtek az események és rengeteg barátra leltem mind a vendégek között, mind a zenészek között. 2000-ben kitaláltuk az egyik kollégámmal, hogy csináljunk valami mást is, és - mivel ő tököli születésű volt, ismert tököli zenészeket akik szintén zenekart akartak alakítani így - megalakítottuk a Prekovác együttest.

   Sok szép évet muzsikáltunk együtt, de aztán abbamaradt a közös zenélés. Ők is külön, mi is külön folytattuk, de a barátság megmaradt. Megalakult a Cika Pítya Orkestar, de 1-2 fellépés után lanyhult a lelkesedés és lassan beláttam, hogy a szerb zenével egyedül nem tudok mit kezdeni. Azért sokat köszönhetek a szerb és horvát népzenének is, valamint a zenészektől is rengeteget tanultam! Hamarosan visszatértem a citerához és újra gyakorolni kezdtem a régi hangszeren.

   Egyedül ez nem olyan jó, úgyhogy pár barátommal megalakítottuk a Kevei Betyárok nevű formációt és nagyon jól szórakoztunk, mígnem egy fellépés után egy teherkocsi platóján hagytuk a hangszereket, mondván: "ott hűvös volt"... Mire visszaértünk, már oda sütött a nap és az összes hangszernek vége lett... A zenekarral együtt... Később a Borvirág együttesbe hívtak harmonikázni, ahol bordalokat, magyar nótákat, csárdásokat játszottunk, és itt jött az érzés, hogy kell egy újabb zenekar az életemben, mert a lakodalmas zenével igaz, hogy sokat jártunk zenélni - de valahogy a népzene is hiányzott. Most aztán kamatozott a sok év és a sok zenészbarátság! Az egyik rendezvény-szervező barátom viccből kiírta hogy "Cserna Gábor és Népi zenekara"  lép fel a Péntek Esti Korzó színpadán .. Ekkor hívtam meg a Borvirág együttesből a tamburás barátomat Tökölről, egy bőgőst és egy brácsost Lórévről, illetve még egy másik harmonikást és megalakult a "népi zenekar" ami akkor és ott lépett fel először ebben a felállásban... Azóta sok buliban játszottunk és ez a fajta kötetlen zenélés a szívem csücske...

   Időközben megalakítottuk a Magyarországi Harmonikások Kulturális Egyesületét és megválasztottak titkárnak. Első feladataim egyike volt hogy szervezzek felnőtteknek harmonika oktatást... Lett terem is. Az egyesületünk akkori elnöke volt a tanár, én meg - gondoltam, most itt az ideje bepótolni a zeneiskolát, ami elmaradt... Beültem hát az iskolapadba. Fél év után a tanárunk lemondta a tanítást, mert más dolga lett. Két dolog közül választhattunk: az egyik, hogy szétoszlunk... Nem így lett! Megalakult a Harmonika Szakkör, és mivel én voltam a legrutinosabb, megnyertem rögtön a zenekar vezetését is, ami azért is nagyon fontos lett az életemben, mert ez nem csak 'egy zenekar', hanem egy nagy baráti társaság is! A mai világban ez ritka kincs!

Itt tartunk most. Majd ha lesz valami újdonság, akkor írom tovább!

***

Társoldalak

Magyarországi Harmonikások Kulturális Egyesülete

******************

Marcsi TÜZÉP

*********************

Veteránbox

**********************